Kiadóóóóóó

a lakásunk.

Lenke-lista - bocs, hogy csak most!!!!

Kedves Család! Íme a szokásos lista. Bocs, hogy csak most. Már ezer éve megírtam, csak nem posztoltam ki... Kiment a fejemből, hogy ennyire közeleg a buli... Nem túl hosszú, de hát ez a helyzet egy második gyerekkel :-) Léci a szokásos módon, kommentben jelezzétek, mit választotok. Egy valamit. Köszi! :-)
(és hát most nézem, hogy nem biztos, hogy sikerül a beszerzés még a héten... De szerintem semmi gáz, ha nem lesz meg a buliig a választott ajándék. Lenke garantáltan élvezni fogja a társaságot, meg a tortát, meg a satöbbit :-)

Maszat játszik (ezt megvettük már, mert akció volt a Pagonynál. Átadjuk szívesen, ha valaki szeretné. Mi mást fogunk adni Lencsinek, de hogy mit, az titok :-)

Bumburi nyaral (ugyanaz vele a helyzet, mint a Maszattal. Extra: dedikáltattuk a hétvégén :-)

Goki kukásautó (húzós az ára, de a legmasszívabb, legszebb kukás autó, amit találtam. És még bele is lehet pakolni. Szerintem nagyon tetszen neki :-)

Trappola kismotor (szerintem a Vaterás a legolcsóbb, de sima játékboltokban is szokott lenni ugyanez a típus)

Erről ennyit

Gondoltam, hogy regisztrálok ügyfélkapura, hátha könnyebb lesz az életem általa.
A magyarorszag.hu-n lehet időpontot foglalni az Okmányirodába. Meg is tettem tegnap, kaptam is időpontot holnap 8:45-re. Aztán este kiderült, hogy az az időpont nem lesz jó, mert aznap Tibornak sűrű a napja, és ahhoz késői az időpont, hogy itthon maradjon a gyerekekkel, de ahhoz meg korai, hogy én velük együtt odamenjek.

Ezért ma felhívtam az okmányirodát, hogy ha lehet, módosítsunk az időponton, tegyük egy órával későbbre, vagy ha ez nem lehet, akkor lemondom a bejelentkezést (mert a magyarorszag.hu-n "természetesen" egyik sem lehetséges). Akármikor hívom őket, soha senki nem veszi fel a telefont, csak cseng a végtelenségig.
Írtam nekik emilt, csodák csodája, arra választ is kaptam (őszintén szólva nemigen számítottam rá).
A válasz:

Az idő pont foglalást nem áll módunkban módosítani. Amennyiben még üres a 9,45-ös időpont akkor azt legyen szíves lefoglalni. 
Csak azt nem értem, hogy mi az, hogy nem áll módjukban módosítani? Mégis kinek áll módjában módosítani??? Amúgy pedig a magyarorszag.hu-n sem tudom ezt elintézni. Egyrészt azért, mert ma már csak legelőbb csütörtökre lehet foglalást indítani, másrészt mert kétórás intervallumokat kell megjelölni, hogy nekem mikor jó, és azon belül nincs lehetőség variálni: beikszelem, hogy 8-10 között adjon időpontot, és ő kiadja a - gondolom - legelső szabadot. Ezt én nem tudom 9:45-re intézni. Szóval erről ennyit. Hajrá Magyarország!

Susogós mackók

Egészen a múlt hétig sosem hallottam a Susogós Mackókról. A legutóbbi Tudatos Vásárló magazinban azonban megemlítették őket, és felcsigázott annyira a dolog, hogy rákeressek a neten. Na, azóta rá vagyok kattanva a Futrinka utcai lakótelep két vagány mackójára :-DDD
Brendon feje felejthetetlen! Sanya meg szerintem egy az egyben Garas Dezső - mindig azt várom, hogy az ő hangján szólal meg.
Eddig ezek a kedvenc epizódjaim:

Egy nonprofit kft, egy paradicsom és egy hal - avagy fizetetlen reklám következik

A Tudatos Vásárló Magazinban olvastam a Fruit of Care nonprofit kft.ről. A név ne tévesszen meg senkit, egy magyar kezdeményezésről van szó: sérült emberek által készített kézműves termékeket terveznek-forgalmaznak. Ezek nem a megszokott lehetetlen színösszeállítású, rongyokból szőtt lábtörlők és társaik, hanem csodaszép tárgyak, amiket designerek terveztek. Az én kedvenceim az ágceruza, a lekvárok és a szappanfürt. Bogi is egész biztos odalenne egy szivecskésért :-)

Így a tavasz vége felé már annyira vágyom valami más gyümölcsre, mint almára és valami más zöldségre, mint sárgarépára, hogy legutóbbi interspár körünknél úgy döntöttem, tudatosság ide vagy oda, veszek egy csomag koktélparadicsomot. Már messziről is jól néztek ki, aztán beleszagoltam, és olyan igazi finom paradicsomillat áradt a dobozból, hogy szemet húnytam az áprilisi dátum, a "származási hely: Spanyolország" és az árcédula felett. Annyira fantasztikus illata volt, hogy egészen biztos voltam benne, hogy az íze is jó lesz, úgyhogy még az is megfordult a fejemben, hogy két csomaggal veszek, de azért itt már megszólalt a bennem lakó tudatos vásárló, és mértékletességre intett :-)
No, szóval jött velünk a paradicsom, este meg is ettük kóstoltuk, és bizony én ilyen finom paradicsomot még nyáron sem ettem ezer éve. Valahogy eltűntek a finom paradicsomok. Pedig nyáron piacra járunk, de tavaly is talán egyszer sikerült viszonylag jót vennünk :-( csak ezek a felfújt, íztelen vacakok mindenütt.
De ez a paradicsom 10 pontos volt, íz-illat, minden stimmelt, azt gondoltam, ezt nagyon már nem is lehet fokozni. Aztán mikor a csomagolását ki akartam dobni, kiderült, hogy de, mégis. A papír alján ugyanis arról tájékoztattak, hogy ezt a paradicsomot Magyarországon termelte egy családi vállakozás (ennyit a spáros árcimkéről...), akik teljes mértékben eltekintenek a kémiai védőszerek használatától, az üvegházaikat pedig geotermikus hővel fűtik. Hát, kérem, le a kalappal, ez több, mint amire számítottam, 11 pont! :-)
(Ha más is enne: a paradicsom spáros csomagolásban van, hosszúkás papírtálcában fürtös pici parik, a tálca alján pedig a termelő cég bemutatkozása - Zeiler Hungária Kft. Honlapot nem találtam, csak egy kis cikket róluk. Mondjuk az ausztriai csomagolás feketepont, és a számítógéppel vezérelt kapálás környezettudatosságában sem vagyok egészen biztos - minden esetre a csapás, amin elindult a cég, összességében még így is elég jónak tűnik.)

Hétvégén Szalóki Ági koncerten voltunk, ami mellékesen egy Halmajális része volt. Itt találkoztunk egy céggel, akik halból készítenek különféle termékeket: felvágottat, virslit, grillezéshez való fűszeres halnyársakat és halkrémeket. Minden termék glutén-, tojás-, tej- és szójamentes. Viszonylag korrekt összetételük van, a virsliben például az emulgeálószeren és az aromán kívül minden rendben van - de még így, ezzel a két adalékkal is jócskán kenterbe veri a bolti virsliket, azt gondolom. 53% benne a halhús, és a cég képviselőinek állítása szerint ezen színtiszta halhúst, afrikai harcsa filét kell érteni - szóval nem valami fejből és uszonyból és kitudjamiből készült darálékot. Az íze is finom (bár nekem kicsit kevesebb só is elég lenne bele). A termékek a Tescóban és a Corában kaphatók, a cégről és a termékekről bővebb infó itt.

Annyira mókás

mikor Lenke fel-alá szaladgál a lakásban Bogi (vagyis egész pontosan a képzeletbeli Margaréta) képzeletbeli nyusziját nyuszikáját keresgélve :-D

Kicsinyítő

Lenke reggel óta becézgeti a dolgokat, olyan édes!
Tudom, hogy sokaknak van, de Boginak nem volt ilyen korszaka, úgyhogy ez most egészen új nekünk :-)
És mindig jól használja, hogy -ka vagy -ke kell-e a szó végére (pedig ezeket a szavakat szerintem soha nem hallotta tőlünk kicsinyítőképzős alakban).

Ilyeneket mondott ma:

Másik cicike!
Bogika
Boldika
trolika
Hamika (=Hajni mamika)
Lívike
semmike
kocsika
És végül egy kakukktojás a nyelvtani helyességre: almaléka :-DDD

Honnan hová

Egyszer tavaly nyár elején Veszprémből utaztam Pestre vonattal. Akkortájt voltak azok nagy esőzések, víz alatt volt a fél ország, és a vonat nagyon sokat késett, úgy emlékszem, több mint három óra volt az út.

Egy kulacsnak szerettem volna tartót horgolni, és egész úton azzal bajlódtam. Sosem úgy sikerült, ahogy akartam, mindig visszabontottam. Másképp próbáltam, nem lett jó, visszabontottam. És ez csak az alja volt a toknak, tovább nem is jutottam, ezt bontogattam folyton-folyvást.

Mikor végre megérkeztünk Pestre, kb. ugyanott tartott a kulacstartó, mint 3 órával előtte - vagyis sehol. Egy utitársam roppant tréfásan megkérdezte, hogy ugye nem ebből élek. Megnyugtattam, hogy nem.

Múlt héten az utcán egy nő valamit kérdezni akart tőlem, de aztán észrevette, hogy telefonálok, ezért intett és továbbment. Ma találkoztam vele megint. Mondja, hogy ő akart a múltkor leszólítani, csak telefonáltam. Hirtelen nem is emlékeztem, de aztán beugrott. Azt mondja, csak azt akarta kérdezni, hol vettem Lenke sapiját. Mondom, hogy én készítettem. Teljes meglepődés az arcán. Nahát?! Ilyesmivel foglalkozom, ilyneket árulok? Mondom, nem. Csak hobbi. Nahát - mondta - árulnia kéne! Interneten, vagy valami ilyesmi. Két-, háromezer forint egy ilyen sapka. Meggazdagodhatna belőle!

:-)))

Postán

- Jó napot kívánok! Egy elsőbbségi borítékot szeretnék kérni.
- 125 Ft lesz. Adhatok még valamit?
- Köszönöm nem.
- Kaparós sorsjegyet?

Komolyan, legközelebb azt fogom felelni, hogy azt sem (és biztosítást és csokinyuszit sem), de majonézt és kecsapot igen, és ha lehet, akkor super size-ban kérném. Szmárt kártyám nincs.

Ezek után odalépek a könyöklőhöz megcímezni a borítékot. Mostanában Oriflame ügynökök nyomulnak a postákon - döbbenet. Már másodszorra botlottam beléjük az utóbbi két alkalomból.

- Kitöltene egy kérdőívet?
- Nem, most nem. Szeretném minél gyorsabban megcímezni ezt a borítékot, és menni tovább. (tényleg ilyen részletesen értésére adtam a dolgot)
- Ismeri az Oriflame termékeket?
- Igen.
- Adhatok katalógust?
- Köszönöm, nem.
- Olyan piros az arca, van jó kis arckréme, ami megnyugtatja?
- Nem nyugtalan a bőröm.
- De nagyon piros.
- Mert meleg van, és siettem, kimelegedtem.
- Van jó kis arckréme?
- Igen.
- Milyen?
- Naturkozmetikumokat használok.

Na, ekkor oldalgott el... Hihetetlen. Már az első mondatban világosan elmondtam neki, hogy sietni szeretnék, és nem érdekel, mit akar. De azért csak feltett még vagy hat kérdést (akármilyen flegma voltam vele). Utána arra gondoltam, azt kellett volna neki mondani, hogy ha nem hagy békén, szólok a biztonsági őrnek. Pfff....

Kenyai vendégek, BKV-bojkott

Kenyai vendégek jártak a gyülekezetben. Öröm volt látni és hallani őket. Hű, egyszer nagyon elmennék Kenyába (is) :-) Meséltek a gyülekezetükről, Kenyáról (és Szudánról - tudtátok például, hogy júliusban Szudán két országgá fog kettéválni?), az asszonyok csinos afrikai ruhákat viseltek, mindannyian nagyon kedvesek és vidámak voltak, és hát szegények nagyon fáztak. Boginak is tetszett a dolog, pláne, hogy épp egy olyan könyv van nálunk a könyvtárból, aminek a kiindulópontja az, hogy egy ikerpár érkezik az oviba, akiknek az apukájuk afrikai :-)

A bemutatkozó utáni hazautunk egy katasztrófával ért fel. Tömegközlekedéssel jöttünk, mert csak én voltam a gyüliben a gyerekekkel, Tibornak más programja volt. Lenke mostanában övön aluli viselkedéseket tud produkálni a különféle tömegközlekedési eszközökön. Egyszercsak (elég rövid idő után) bekattan, és attól kezdve visítva, üvöltve, ordítva sír (az a klasszikus elviselhetetlen fejhang és bömbölés, amit kész fizikai fájdalom hallgatni, mert olyan kegyetlen frekvencia és hangerő, és élesség) feszeng, tekeri magát, vagy akár hasra is vágja magát, úgy toporzékol. Mindegy, hogy milyen jármű, kevés vagy sok utas, ő éppen fáradt, vagy kipihent állapotban van-e, hogy kilát-e az ablakon vagy sem, stb... Néha vmi aprócska oka is van a dolognak (mármint a bekattanásnak. pl. nem engedem, hogy a mozgó buszon elcsatangoljon mellőlem), máskor a külső tényezők megváltozása nélkül is rákezdi. Ha leteszem, nem jó, ha felveszem, nem jó, ha leülünk, nem jó, ha állunk, nem jó, ha ő ül, nem jó, ha kendőben van, az sem jó. Értelemszerűen beszélni ebben az állapotban nem lehet vele. De olyan trükkükkel sem megy semmire a szerencsétlen anya, mint mondókák, höcögtetők, csiklandozók és társaik.

Na, szóval ezt a mókát ma konkrétan még a 139-esen kezdte, majd a metrón folytatta (ott már két extra hasravágódva lábbal toporzékolást is bemutatott), és a hányadék-mocsodék 99-esen - ami szerintem a legdurvább járat a városban kosz, utazóközönség és sofőrök szempontjából egyaránt - csúcsosodott ki a dolog. Ott ugyanis még a nagy alakítás előtt végigsimogatta a legkoszosabb helyeket (a busz falán futó peremet, amire egyesek feltámasztják a lábukat - kb. centis fekete dzsuva ül rajta, az ajtó szélét, a padlót). És mikor kérem, hogy ne vegye a szájába a kezét, akkor mosolyogva beteszi, majd ha megint kérem, ugyanúgy fittyet hány rá. Ha türelmesen kérem, akkor is tojik rám és csakazértis, ha rászólok, akkor is ugyanez (ez kábé mindennel így működik: konnektortól a joghurtszétkenésig. mindent csakazértis folytat, ha szólunk). Szóval a végére fekete mocskos lett a nadrágja, a kabátja (ami mellesleg ma volt rajta először), a keze, sőt, még az arcán is akadt belőle. És aztán naná, hogy még bedobta a buszon is a műsort... Na, akkor már a sírás kerülgetett, és aztán itthon ki is tört belőlem.

Lövésem sincs, miért csinálja ezt a közlekedés alatt. Nem tudok rá megoldást (azon kívül, hogy mellőzük a bkv-t és sétálunk vagy itthon maradunk), és egyrészt ez már magában frusztráló, arról nem is beszélve, amikor az egész busz tekergeti a nyakát az üvöltő gyerekre... És fogalmam sincs, hogy miért nem hallgat ránk. Bogi egész más volt, és ezt nem az idő szépíti meg. Egyszerűen ha őneki valamit mondtunk, már egész kicsi korában is megértette és tudomásul vette. Ha a konnektornál kavart, szóltunk, hogy ne tegye, és rögtön abba is hagyta. És a későbbiek során is max. még egyszer csinálta újra, akkor szóltunk megint, és a dolog le volt rendezve.

Lenke meg: szólunk, folytatja, és még örömét is leli benne, hogy ő milyen ellenálló. És legközelebb is megismétli, ha úgy tartja kedve. És ez olyan dolgokkal is így van, amik baromi veszélyesek. Úttest, bármi. Nem is tudom, mi volt a múltkor, vmi tök gáz dolog (talán üvegszilánkmarkolászás? Vagy vminek a bekapása?), amit ugyanígy folytatott tovább, mikor kértem, hogy ne tegye. Ma is már a buszmegállóban is kitett magáért: lesétált a járdáról. Persze rögtön felkaptam, mondtam, hogy ezt nem lehet, az már ott az autóké. Letettem. Mi volt a következő, amit csinált? Hát persze, hogy megint elindult, hogy lelépjen a járdáról. Hogy a túróba lehetne megértetni vele, hogy ami nem, az nem. Tudom, hogy próbálgatja a határokat, mert ebben a korban van. Na de az tényleg rendjén van, hogy nincs olyan hangszín vagy hangerő, ami megálljt parancsolni neki? Hiszen akár az élete is múlhat azon, hogy ott azonnal képes-e megtenni, amit kérünk.

Na, abbahagyom. Hallgassátok inkább meg a kenyaiak éneklését. Fantasztikus! (kb. 0:55től indul a dal. Ja, és ők nem kórus ám! Szimpla gyülekezeti vezetők :-)