Mi a közös bennük?

sál
pokróc
harisnya (gyerek és felnőtt is, de főleg felnőtt)
mérőszalag
füles-bojtos sapka
szoknyakötő
kardigán

...és még ki tudja, meddig folytathatnám a sort. Most hirtelen ennyi jutott eszembe.
Szóval mi a közös bennük?
Megoldás az első megjegyzésben.

Ez már egy előre időzített bejegyzés, mert 24-én én már nem blogolgatok, az biztos :-)

Meg azt hiszem, egy pár napig utána sem nagyon :-)

Szóval az a helyzet, hogy egy kopt keresztény dallal szerettem volna szép karácsonyt kívánni, de sajnos nem tudom most belinkelni, valamiért nem működik a dolog. Pedig a legszebb karácsonyi dal, amit ismerek... Ha tudom, akkor majd idővel bepótolom a hiányosságot.

Szóval most csak így snasszul, minden körítés nélkül, de szívből kívánom, hogy békében, meghittségben teljen a karácsonyotok! És hogy az ünnep arról szóljon, amiről szólnia kell.

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3:16)

A Baba

Emlékeztek még a szerelem első látásra Babára, aki a fóti vásárból jött haza velünk?
Sajnos úgy tűnik, csak ideiglenesen talált otthonra nálunk, ma ugyanis elveszett :-(
Engem és Tibort nagyon elszomorított a hír - érdekes módon Bogit kevésbé. Azt hiszem, nem is érzi még ennek a súlyát, vagy nem tudom. Pedig amióta megvolt az a baba, azóta az volt a mindene! Hozta-vitte egész nap, teljesen átvette a Bari szerepét.

A Baba - Tibor szerint - teljesen biztos, hogy a lakás és a kocsi között veszett el itt a házban, vagy a parkolóban (este Tibor elugrott Bogival az Obiba, akkor történt a dolog, még odafele menet). És mikor egy óra múlva Bogi szólt Tibornak, hogy nincs meg a Baba, és Tibor rámcsörgött, hogy nézzek körül itthon, én rögtön lementem, és végignéztem mindent. A Baba sehol sem volt.

Hát, nem döbbenet, hogy valaki - karácsony előtt egy nappal - megtalálja egy kisgyerek vélhetően sáros és vizes babáját a földön, és fogja és elviszi?!?! Van az ilyennek lelke???

Eü. EU???

Muszáj megemlítenem, micsoda élményekben van részem mostanság.

Múltkor teljesen elképedtem az Istvánban az ultrahangon. Nem elég, hogy 13:05-kor szólítottak (13:00-ra volt időpontom), de miután beléptem, kiderült, hogy átrendezték azt a szobát, nagyon barátságos lett. Aztán lefeküdtem az asztalra, és akkor néztem csak nagyot igazán - szó szerint :-) Velem szemben a falon ugyanis egy ÓRIÁSI tv-n vetítették ki a látott képet. Szóval már nem csak valami kis fekete maszatot látni a sötétszürke háttér előtt, hanem hatalmas, jól kivehető képet. Jobb, mint egy mozi, komolyan! :-) És a doki is emberből volt, és nagyon türelmes volt: kb. negyed órát várt, hátha megmozdul kicsit a baba, mert szerette volna más szögből is látni (babóca azonban a füle botját sem mozgatta :-)

Aztán tegnap a nőgyógyászom rendelésén voltam. Hát, ott nem egészen sikerült tartani az időpontot, de ez nem újdonság :-) Régi motorosként már tudom, hogy oda eleve így kell készülni: az egy napi hidegélelem :-)

Volt vizsgálat, meg megbeszéltük a megbeszélnivalókat, kaptam mindenféle jótanácsokat a megfázásomra, lepapíroztuk a lepapíroznivalókat. A végén a doktornő kinyomtatott egy papírt, rajta minden tudnivaló, amit megbeszéltünk: mikor menjek AFP-re, mikor uh.ra, milyen telefonszámon jelentkezze be, mikor menjek legközelebb őhozzá, stb. Teljesen padlót fogtam :-) Főleg, hogy pár napja tátott szájjal olvastam Nyerges Áginál, hogy mennek Bécsben a dolgok. Mondtam is Tibornak, hogy hol vagyunk mi még ettől?! És akkor most úgy tűnik, közelebb, mint gondolnám. (Oké, tudom, hogy ez egy magánrendelés volt. De itt se volt korábban ilyesmi :-).

Ja, és beszélgetés közben megemlítettem a doktornőnek, hogy micsoda közelharcot kellett vívnom a kiskönyvért (erre egyébként azt mondta, hogy nem is érti, miért olyan nagy kincs ez, mert elvileg semmire nem kell, és tulajdonképpen enélkül is simán végig lehet csinálni a kilenc hónapot meg a szülést). Aztán mikor odaadta a laborleleteimet, mondtam, hogy kaptam a védőnőtől ezért is: bevéste a kiskönyvbe, hogy "Leletei nincsenek nála."

Doktornő kiakadt (illetve nevetett egyet), odahúzta maga elé a kiskönyvet, és nagy betűkkel beleírta: "Leletei nálam voltak. Üdvözlettel: ..." :-DDD

11.000 forint

Kereken. Ez lett a mobilreccs vége :-(
De legalább villámgyorsak voltak: pár óra alatt megcsinálták.

Ma egyébként egész nap rohantunk. Iszonyatos sok elintéznivaló volt (van...) még. Reggel gyorsan mostam egy adagot, és becsomagoltam a cipősdoboz-ajándékot. Utána voltunk a piacon, az Obiban, aztán mivel ott semmit nem kaptunk: a Baumaxban (hát, sokkal több mindent ott se kaptunk mondjuk...), találkoztam Judittal ajándékügyben, Tibor leadta a telefonom és a cipősdobozt, én délután hazarohantam egy fél órára (enni és fürdeni), aztán voltam kozmetikusnál, elhoztam a telefonom (a extrém-borzalmas karácsonyiWestendből), bevásároltam a Dm-ben, voltam nőgyógyásznál (szokás szerint több órás csúszás volt ma is), és este fél kilenckor hazafele menet még beugrottam pár dologért a Sparba. Hát, mára "csak" ennyi. Az a baj, hogy még holnapra is maradt rohangásznivaló :-( Ez a múlt szombati munkanap eléggé beszivatott minket.

A lakás szokás szerint fut. Meg hát szó, mi szó: az ajándékokkal is elég ramatyul állok... A mesebeli fahéjas csillagoknak még se híre, se hamva.... Ezek lettek volna betervezve holnapra. De az a baj, hogy még mindig maradt rohangálnivaló is :-((( Pedig 24-én már csak főzni (esetleg sütni) szeretnék. Semmi mást! Utálom a kapkodást, mikor este hullafáradtan rogyik az ember a fa (vagy mi :-) alá.

A mai nap egyik nagy pillanata az volt, mikor (rögtön a piacozás után) elhagytam a listámat. Az eszemet. Egyszerűen minden azon volt: bevásárlólisták, intézendők, ajándékok... MINDEN! Érdekes módon valahogy mégsem lettem ideges. Nem is értettem, miért. Hiszen már napok óta irogattam azt a listát, mindig felírtam, ha eszembe jutott valami: mit kell még csinálni-venni. Arra gondoltam, talán jobb is így, hogy elveszett. Ami eszünkbe jut még, az meglesz, ami nem, az nem.

Ja, és jelentem: tegnap a gyüliben szabadon lehetett hozni a dekorációból megmaradt fenyőágakból. Hoztunk hát egy csokorra valót. Sajnos Bogi is látta :-( mivel nem aludt be hazafele jövet. Mikor vázába tettem őket, édesen lelkendezett: "Ott a fabokor!" Hát, szóval ilyen fabokrunk lesz idén nekünk. (Ma azért még megnéztük jártunkban-keltünkben a tuját is, de olyan nyeszlett, satnya példányok voltak mindenütt, hogy az valami borzalom. Árban egyébként tényleg sokkal olcsóbb, mint egy cserepes fenyő.)

Tönkretettem a telefonomat - legalábbis a képernyőjét. Alapos munkát végeztem, mert nem csak kívülről tört össze, hanem a belseje is. Ráadásul nem ugyanott vannak a külső és a belső repedések! Profi, nem?
Működni működik egyébként, csak tök sötét a képernyője. Helyesebben mondva csak a belső repedéseken sejlik át némi fény :-(
Szóval most csak azt tudom hívni, akinek tudom a számát fejből vagy más forrásból. És bárki hív (kivéve Tibort, akinek külön csengőhangja van), nem fogom tudni, ki az, hiszen nem látom majd kiírva.
Hát, ez van.

Amúgy nálam elég jókat szoktak repülni a telefonok, de most tényleg önhibámon kívül történt a dolog. A babakocsi tolókarján lógott a szatyrom, abban volt a telefon (hogy ne a zsebemben, a pocakomhoz közel legyen). És mikor bementünk egy üzletbe (volt egy lépcsőfok), ahogy a térdemmel meg akartam biccenteni a kocsit, a szatyor odalendült a térdem és a kocsi közé... reccs :-(

A szatyorban levő kábé másfél kiló mandarin természetesen teljes épségben élte túl a történteket! :-o Egyetlen szem sem nyomódott meg, még egy kicsit sem... szóval a nyomás koncentráltan a telefont érte :-(

Levontam a tanulságot.
Varrni fogok egy olyan szatyrot, aminek a füle ugyanolyan hosszú, mint a mostaninak, de az alja nem ér le a babakocsi vázáig. Hát, ennyi. Még, jobb is lesz, mint a mostani, mert fogok rá kis zsebet is varrni.

Remélem, javítható lesz a telefon hibája...

Karácsonyi zöldségek

Bár nagyon szeretek ajándékot csomagolni, már korábban is elgondolkodtam a csomagolópapír létjogosultságán. Mert utána olyan rossz nézni, hogy végülis nem sok értelme van, mert lényegében a legtöbbet én gyönyörködöm a művemben, hisz a megajándékozott ránéz, kibontja és kuka az egész. Ennyi. Arról meg nem is beszéve, milyen borzalmas látvány karácsony után a nagy halom csomagolóanyag: dobozok, papírok, miegymás :-(

És akkor ma azt olvasom, hogy Európa éves csomagolópapír ellátásához 600.000 fát kell kivágni? Jaj. Ez nagyon szomorú. És akkor még szó sincs arról a környezetszennyezésről, amivel a fa papírgyárba szállítása, a papír előállítása, vásárlóig való eljutása jár. És minek ez a sok hűhó? Hogy végül kábé kétperces tündöklés után az egész a kukában végezze :-( Megér nekünk ez ennyit? Nem hiszem.

Szóval én támogatom a Ne csomagolj! kezdeményezést. Érdemes megnézni a honlapot, nagyon jópofa! Vannak csomagolópapír helyettesítésre ötletek, bemutatnak béna csomagolópapírokat :-D és lehet e-mailt küldeni a családtagoknak, barátoknak, amiben felhívjuk a figyelmüket a csomagolás problémájára, illetve arra kérjük őket, ne csomagolják be az ajándékainkat.

Én ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy a fentiek értelmében, köszönöm szépen, nem kérek csomagolópapírt :-) És persze magam sem fogok venni-használni. Még nem tudom, mit fogunk kitalálni a papír "helyett", de nekem is vannak ötleteim. Meg a necsomagolj honlapon túl Dulminánál is olvashatunk párat.

Aztán a másik dolog, ami még nagy dilemma: a karácsonyfa kérdése. Eddig azt gondoltam, fa nélkül nem karácsony a karácsony. Az kell. Az illata, a fényei, a jelenléte, hogy lehessen gyönyörködni benne. Így szoktuk meg gyerekkorunkban. Szóval most saját magamon is meglepődtem, hogy egyáltalán felmerült bennem a kérdés: biztosan kell?

Több okból is elgondolkodtam. Egyrészt iszonyatos áron lehet értelmes (szép és nem két nap alatt tönkremenő) fát kapni. Ciki, de bevallom, ez indította el bennem a gondolatokat. Mikor az árus kimondta, hogy az a kis (kb. másfél méteres) fa, ami nekem tetszene, 8000 Ft. MENNNNNYIIIIII???? És akkor elkezdtem agyalni. Hogy lényegében alig látjuk azt a fát, hiszen az idő jelentős részét a nagyszülőknél, barátoknál, stb. töltjük. Akkor megér ez ennyit? Akár nekünk pénzben, akár a fa élete szempontjából? Tibor is erőst elgondolkodott a dolgon.

Tudom, hogy ezeket a fákat kifejezetten karácsonyfának szánják. De a termesztés is sok problémát vet fel. Például a műtrágya használata, ami még a fa kidobásakor is problémát jelent. Aztán a kivágott fának ugye el kell utaznia a lakásunkig. Ünnep után is tennünk kell valamit a kopasz fatörzzsel. Városi körülmények között nem sok lehetőségünk van: kihajítjuk, és a szemétszállító - ismét csak autókat pöfögtetve - összeszedi, elszállítja a fákat. (Arról nem is beszélve, milyen szánalmas, szívszorító látvány az utcán heverő, kihajított, árva fenyők látványa...)

Összességében tehát, ha mérlegre teszem, szinte csak a megszokáshoz való ragaszkodás szól a vágott fa mellett. Ezen kívül csak ellenérveket tudok fehozni.

Na, és ha már ilyen lelekiismeret furdalásom lett a vágott fenyő miatt, akkor természetesen adta magát a kérdés: mit lehetne helyette? Több lehetőség is kínálkozik.

* Sokan választják a cserepes fenyőt. Ez nálunk esélytelen, a mi lakásunk klímája erre nem alkalmas. (Aki ilyen megoldásban gondolkodik, annak ajánlatos egyébként megbízható kereskedőtől vásárolnia. Nem egy olyan sztorit olvastam az utóbbi napokban, hogy a fának a cserépben öklömnyi vagy - a család legnagyobb meglepetésére - semmilyen(!!!) gyökere nem volt...)

* Műfenyő. Hm. Ezzel eleve vannak fenntartásaim. A műséggel. Volt egy műfenyő-girlandom is, épp most adtam túl rajta. Évek óta nem használtam, mert nem tetszik, hogy mű. akkor egy műfát vajon szeretnék, elfogadnék? Nehéz elképzelnem. (És akkor azt már csak zárójelben, hogy a műfenyő előállítása is sok környezetvédelmi aggályt vet fel. A gyártás kőolajigényes, az alapanyag leginkább PVC, amit ugye inkább kerülni kéne. Az előállított fa minősége sokszor kétséges, az olcsóbb változatok gyakran csak pár évre jelentenek megoldást, aztán szemétté válnak, lehet újabb műfenyőt gyártani Kínában, és elszállítani a családokhoz... :-( Bővebben a műfenyő-problematikáról itt lehet olvasni)

* Na, és akkor mi marad még? Mi jön még szóba fa helyett? A HUMUSZ-nál számos ötletet olvashatunk még ebben a cikkben: pl. szobafenyő, fenyőágak, árnyékfenyő (ez egészen megfogott! :-) , és még megannyi alternatíva.

* Van, aki teljesen elszakad a fenyőtől is. Van olyan ismerősöm, akinél a lakásban a betlehem van ilyenkor a középpontban, vagy szimplán csak "tele van" a lakás karácsonyi dekorációkkal, gyertyákkal. Szerencsésebbek feldíszítik a kertben élő fenyőfát. Kevésbé szerencsések szenteste családostul elsétálnak egy utcai karácsonyfához, és az ajándékok, hopp, ott teremnek a fa alatt :-)

Na, és akkor mit csinálunk mi?
Fogalmam sincs. :-)
Idén már kevés az idő, lehet, hogy marad a vágott fa. De az eddig felsoroltakból nekem több ötlet is szimpatikus (az árnyékfa, a betlehem, a városi karácsonyfa felkeresése is), és azt hiszem, legalább egy próbát megérne a dolog. Sőt, vannak ötleteim a fentieken túl is: én pl. valami "kúpszerű képződményt" is el tudnék képzelni karácsonyfa gyanánt. Vesszőből fonva, vagy filcből, vagy nem tudom.

És nem hinném, hogy Bogi, helyesebben mondva a gyerekeink :-) hiszen jövőre már négyesben ünneplünk, "kimaradnának" valamiből azáltal, ha nem lenne fánk. Az ünnep nem erről szól. A csoda, a hangulat nem ettől igazi. Arról meg nem is beszélve, hogy a nagyszülőknél része lesz fában is.

Összeségében tehát ezt a kérdést még rágcsáljuk Tiborral, még emésztjük a gondoltainkat, a lehetséges alternatívákat.

Könyvesbolt

Tegnap VÉGRE eljutottam egy könyvesboltba. Alapvetően az Okosan nevelni tudni kell c. könyvet szerettem volna megnézni, mert a borzalmas címe ellenére több, számomra megbízható forrásból is nagyon-nagyon jókat hallottam-olvastam róla. A hordozós héten is ajánlotta Diószegi Eszter. Ő meg olyan szinten hiteles számomra, hogy azt hiszem, neki azt is elhinném, ha a feketéről azt mondaná, hogy fehér :-)
Naná, hogy a könyvesboltban nem volt meg a könyv! Pedig komolyan hetek óta erre vártam! :-(

De ha már ott voltam, nem mulaszthattam el megnézni az új Eric Carle könyvet, A kelekótya kaméleont. Ez a könyv kétségtelenül nagyobbaknak szól, mint a hernyós, hiszen a kiindulópont az, hogy a kaméleon változtatni tudja a színét. Én a borító alapján azt hittem, hogy a mese arról fog szólni, hogy ilyen meg olyan színű is szeretne lenni, nem tud dönteni. De a történetben igazából nem a színét (vagyis nem csak azt) változtatja a kaméleon. A sztori arról szól, hogy sétál az állatkertben, és minden állattól megirigyel valamit (zsiráftól a hosszú nyakat, flamingótól a szárnyat, stb), aztán olyanná is válik. Már ez is kicsit furcsa nekem, nem tudom, miért, de valahogy annyira engem nem vonz, ha egy mese természettudományos szempontból ennyire sántít (azon még túllendültem, hogy a hernyó kolbászt meg kovászos ubit eszik :-D ). De amikor a kaméleonnak elefánt feje lett! Na, az kiütötte a biztosítékot nálam. Úgyhogy végül csalódottan visszatettem a polcra. Aztán az is lehet, hogy ha nagyobb gyerekem lenne, másképp látnám. Mert végülis egy ovis biztosan nagyon jókat kacagna a vicces illusztrációkon. De Bogi ezt még nem hinném, hogy tudná értékelni.

Végezetül a Szia Baba! c. könyvet vettem a kezembe. Hát, az számomra egy csoda! Álomszép illusztrációk, egyszerű, rövid szövegek. Egy szülés története. Egy otthonszülés története, de ez engem cseppet sem zavar (mondjuk amúgy sincsen bajom az otthonszüléssel). Nagyon szépen, nagyvonalakban meséli el, hogy mi történik - mindezt a legkisebb testvér szemszögéből. Nemcsak a szülés helyszínével töri meg a konvenciókat, a mindenféle hülye, berögzött dolgokat.

/Az Anna és Petiben pl. én - kórházban szülő létemre is - hülyét kapok a szülés résznél. Olyan elnagyolt, mintha nem merne róla beszélni: egyetlen rajz, azon azt látjuk, hogy fekszik az anya az ágyon (felöltözve! Rajta a gyerek - meztelenül), és a fehérköpenyes doktorbácsi meg a szülésznő (a retiküljével!) búcsút intenek :-o Valahogy olyan hülye nekem ez a kép. Még ha így is van egy szülésnél, hogy a végén az anya fekszik, a segítők meg elköszönnek. Akkor is! Olyan fura, hogy ha csak egy képen ábrázolom, mi történt a szülésnél, akkor az pont ez a momentum. ??? (na, arra meg már kár a szót fecsérelni, hogy a sok-sok baki közül ezen a rajzon van a legynagyobb szarvashiba: oldalt egy mérleg, felette nagykönyv, amibe ez van bejegyezeve: "Péter 3,75 g" :-o/

Visszatérve a Szia Babára, és a konvenciók (meg az álszemérem) megtörésére: itt az anya sétálva (ráadásul a szabadban sétálva) vajúdik. Aztán meg kiabál. Meztelen. Végül állva szül! És le van rajzolva, ahogy kibújik a baba! Szenzációs! Teljesen természetesen kezeli ezt az egész eseményt! Úgy, ahogy az természetes egy gyereknek is. Mire a végére értem, teljesen meghatódtam (na, jó. Ez mondjuk nem nagy szó nálam mostanság, mert kábé attól is elérzékenyülök, ha egy kiscica kettőt nyávog :-D ) De ennek tényleg olyan gyönyörű a vége, mikor együtt alszik a család, és a kisfiú, akinek a szemszögéből a történetet láttuk, azt mondja, hogy az újszülött kisbaba ott alszik, ahol ő is szeretne: a szülei között... Hát, nem gyönyörű? Olyan megható! Még most is könnyes lett a szemem...

Egy ilyen katartikus élmény után természetesen nem tehettem mást: azonnal a pénztárhoz léptem a könyvvel :-) Még nem tudom, hogy odaadjuk-e karácsonykor Boginak, vagy majd később. Még meglátjuk.

Mindenesetre szívből ajánlom minden kisgyerekesnek ezt a könyvet! Annak is, aki nem otthon szül(t), és annak is, akinek éppen nem aktuális a kistestvér várás. Hiszen előbb-utóbb minden gyereket érdekelni kezdi, hogyan született.

Mostanság

Bogira várni egész más volt. Az elején álomkóros voltam, a kezdeti rosszullétek hamar megszűntek, és alapjáraton végig nagyon nyugodt voltam. Két riadalom volt. Az egyik nem is volt annyira riadalom: egy cisztát találtak Bogi fejében az egyik uh-on, de minden doki azt mondta, idővel fel fog szívódni. És így is lett. A másik para az volt, mikor a harmadik-negyedik hónap fordulóján véreztem. Az akkor hajnalban nagyon ijesztő volt, de a kórházban akkor is mindent a lehető legnagyobb rendben találtak.

Na, és most? Nemhogy álomkóros lennék (bár volt néhány olyan nap az elején), hanem mindenki legnagyobb megdöbbenésére nem tudok aludni. Rendszeresen felébredek az éjszaka kellős közepén, vagy mostanság már inkább hajnalban, és képtelen vagyok visszaaludni. Kb. 3 órát bambulok ki a fejemből a gép előtt, aztán nem sokkal azelőtt, hogy Tibor kelne, beájulok az ágyba még egy kis alvásra. Reggel persze (meg lényegében egsz nap) a mosott rongy formámat hozom...

Aztán a rosszullétek. Bogival leginkább néhány reggeli émelygésben kimerült a dolog. Most azért párszor kidobtam a taccsot. És nem csak reggelente vannak rosszullétek. És még mindig vannak! :-(

És akkor még van az idegeskedés. Általában ezzel kezdődnek a hajnali ébrenlétek. Néha semmi tárgya nincs (mostanában ez a fajta a gyakoribb), csak egyszerűen azt érzem, hogy feszült, ideges vagyok. De nem tudom megmondani, miért. Máskor a babáért aggódom: hogy minden rendben lesz-e, hogy egészséges lesz-e. És persze a környezetemben történt, balul végződő történetek járnak az eszemben.

Én hülye kiszámoltam, hogy Bogival mikor volt a vérzésem, és ahhoz képest "mikorra esne" most.

Jelentem, túlvagyunk az ominózus időponton. Egy idegeskedési okkal kevesebb :-)

És a hétvégén (vagy legalábbis én ma úgy láttam) nőtt a hasam :-) És engem ez is megnyugtat :-) Édességet most sem eszem, szóval nem az az oka :-) Érdekes módon a cukrot se Bogival nem kívántam, se most nem kívánom.

Ja, és hihetetlen módon kifáradok a jövés-menéstől, álldogálástól. Ez is olyan fura! Bogival max. az utolsó hónapokban volt ilyen érzésem, nem az elején! :-o Ma délután mindenfelé rohangáltunk,é s rettenetesen elfáradtam a végére! (ja, természetesen babakocsival voltunk. A 13 kilót már nagyon régóta nem bírom cipelni, úgyhogy nem is akarom erőltetni. Ugyebár Bogi eddig nem igazán lelkesedett a hordozásért. Bezzeg most, hogy nincs: vágyik rá nagyon :-(

Holnap uh. Azért azt még izgatottan várom, remélem, mindent rendben találnak.

Olvasgatom az utónévkönyvet. Nem tudom, miért a lányneveket. Pedig az első perctől fogva az az érzésem, hogy egy kisfiú van a pocakomban.

Vásárlás

Tegnap hosszú szünet után végre megint eljutottunk a piacra.

Igazából ősszel szoktunk rá, hogy szombatonként piacra járjunk. Korábban ilyenkor egyetemre jártam, úgyhogy szóba sem jöhetett ilyesmi :-( De amióta így rákaptunk a dolog ízére, azóta kifejezetten hiányzik, ha nem tudunk menni. Mert a közelünkben levő zöldséges ránézésre is ócska, vagy éppen szép, de íztelen, gyakran külföldi áruja nem az igazi. A piacon nemcsak friss és kívánatos az áru (engem már a látváy is jókedvre derít: a finomságoktól roskadozó asztalok), hanem fontos szempont számunkra az is, hogy közvetlen a termelőtől vásárolunk (és értelemszerűen mindig csak idényzöldséget, -gyümölcsöt). Ennek több előnye is van: segítjük a termelőt (nem fillérekért vásárolja fel tőle valaki a termést), számunkra olcsóbb az áru (kimarad a busás haszonnal dolgozó zöldség nagy- és kisker, és az áru - nem kis környezetszennyezéssel járó - ide-oda utaztatása), garantáltan friss árut veszünk, és amit én a legjobban szeretek benne, hogy személyessé válik az egész dolog. Szeretem, ahogy kínálgatják az árut, hogy lehet alkudni, hogy a nénikéknek mindig van egy-két kedves szavuk, hogy örülnek Boginak - esetleg még a kezébe is nyomnak valamit.

Aztán szintén a piacon jutunk hozzá a nagyon finom, igazi házi tejhez. Zsíros, "tehénízű", nyers biotej. Egy élmény! Ráadásul több litert hozunk haza anélkül, hogy szemetet termelnénk, hiszen az általunk vitt üvegbe kapjuk a tejet. Ezek után már csak mellékes, hogy az ára is nagyon kedvező. De nem csak tejet hozunk, hanem ugyanebből a gazdaságból származó túrót, joghurtot, a boltival köszönőviszonyban sem levő tejfölt is.

Szóval ilyenkor tele a hűséges kis társunk, a gurulós bevásárlókocsi :-) aztán a hűtőnk is.

A piac után tegnap úgy készültünk, hogy megnézzük a Karitatív karácsonyi vásárt. De mivel én mostanában nem bírom a zsíros kajákat, ezért nem akartam a piacon (hurkát és társait) ebédelni. Így bemerészkedtünk a Westendbe. Szerencsére idejét sem tudom, mikor jártam ott utoljára, de a piac után meg különösen erős volt a kontraszt :-) A már nyomasztóan sok karácsonyi csillogó-villogó dekoráció, a megállás nélkül áradó karácsonyi zene, az elegáns és drága üzletek papírszatyraival rohangászó vásárlók... Fú, nagyon úgy éreztem, hogy nem illünk oda a képbe (nem illik mögénk a díszlet :-), és nagyon örültem, hogy nem itt kell lebonyolítani a karácsonyi vásárlást. De az ebéd jó volt.

Utána kimentünk a vásárba. Nincs sok bódé, de az árusok kedvesek és sok szép áru van. Beszéltünk a baptistákkal is: erre a helyszínre egészen december 23-ig lehet vinni a cipősdobozokat - ha valaki még szeretne csinálni, de hozzánk hasonlóan nem készült el vele eddig. Sajnos hiába szerettünk volna sk. ajándékot adni mindenkinek, nem fog beleférni az időbe (mivel délutánonként egyszerűen muszáj aludnom Bogival...) Ígyhát a vásárban vettünk néhány szépséget (ajándékba és magunknak is :-) a Fogd a Kezem Alapítványtól és vak(!) kézművesektől.

Visszatérve a Westendre: Bogit a plázafíling, a rengeteg inger teljesen ámulatba ejtette. A Westend meg tele volt Michelin reklámmal.

Fejtörő: minek nézte/nevezte Bogi a Michelin babát? (A megoldást beírom az első kommentbe :-)

Narancsos-vaníliás kuglóf

Tegnap sütöttem egy narancsos kuglófot, ami igen nagy sikert aratott a babahordozó kolléganők körében :-) A korábbi, Sütis néne-féle jól bevált joghurtos kuglóf receptjét alakítottam át. Nekem a formája miatt a kuglóf eleve ünnepi, így narancsosan meg szerintem tökéletes sütemény adventre vagy karácsonyra. Íme a recept:

Narancsos kuglóf

Hozzávalók:

15 dkg margarin
20 dkg kristálycukor
2 kicsi narancs
3 tojás
1 vaníliarúd
35 dkg finomliszt
1 csomag sütőpor
kb. másfél dl joghurt
egy marék kandírozott narancshéj
szeletelt mandula és zsemlemorzsa a forma kiszórásához


A margarint a cukorral kikevertem, csipetnyi sót is tettem bele, majd belereszeltem a narancsok héját, és hozzádolgoztam a tojásokat is. Utána a vanília belsejét is belekapartam.
A lisztbe belekeverem a sütőport. A narancsok levét kifacsakrtam (kb. egy deci lett, beleraktam a facsarás közben széttrancsírozódott gyümölcshúst is), és annyi joghuttal öntöttem fel, hogy együtt két és fél deci legyen a kutyulék. Ezt követően felváltva belekevertem a lisztet és a joghurtot a tojásos masszába. Miután összeállt a tészta, beledolgoztam a kandírozott narancshéjat is. Egy kuglóf formát kivajaztam, és előbb a szeletelt mandulával, majd a zsemlemorzsával megszórtam.
55 percig sütöttem 150 fok+légkeverésen.

Kép nem készült róla, de kinézetre teljesen olyan volt, mint a korábbi :-)

Jövő héten ilyet sütök a WD-s céges karácsonyi bulira is :-)

Karitatív karácsonyi vásár

A karitatív vásárt immár második alkalommal hirdeti meg a WestEnd. A tavalyi évhez hasonlóan most is ingyen bocsátja a vásár területét a civilek rendelkezésére, gondoskodik a karácsonyi díszítésekről és a "hírverésről" is. Az alapítványoknak így csak a nyersanyag előteremtésével kell számolniuk - a különböző portékák eladásából tavaly összesen csaknem 6 millió forint gyűlt össze.

Az ajándéktárgyak között főleg kerámiák, gyertyák, és szőttesek vannak, de sokfajta gyermekjáték is készült.

A résztvevők egytől egyig fogyatékkal élő, vagy hátrányos helyzetű társadalmi csoportokat támogatnak. Közéjük tartozik többek között a Baptista Szeretetszolgálat, a Fogd a Kezem Alapítvány, a Vakok Speciális Szakiskolája, az Összefogás Rehabilitációs Közhasznú Társaság, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika, az SOS-Gyermekfalu Magyarországi Alapítványa, a Máltai Szeretet Szolgálat, a Moravcsik Alapítvány Pszichiátriai Betegek Nappali Intézménye, valamint a Down Alapítvány.

A karitatív vásár december 23-ig naponta este nyolcig tart nyitva; hétfőtől csütörtökig egytől, péntektől vasárnapig már reggel 10 órától várják az érdeklődőket. (forrás)

Ide is lehet vinni cipősdoboz ajándékokat! Aki szeretne készíteni, még nem késő!!! A mienk félkész állapotban leledzik egyelőre.

Advent

"Ott a Jézucs. Széna van a baba." - közölte Bogi a betlehemet nézegetve. :-)

Mikor lesz már tavasz???

Én tényleg NAGYON-NAGYON szeretem a telet. Ez a kedvencem évszakom.
És a házimunkák közül a kedvencem a mosás és a teregetés.

DE:

Most ELEGEM VAN a tél és a mosatlan ruhák kombinációjából!!! Ez egy őrület! Nálunk a lakásban ilyen időben nem lehet értelmesen ruhát szárítani. Alapvetően azért mert nagy a páratartalom idebenn, így a ruhák iszonyú lassan száradnak, közben pedig jó kis áporodott szagúra büdösödnek. Böáááá! (Másrészt meg utálom a szobában kerülgetni a szárítót, de ez a kisebbik gond).

Namármost: az úgy volt, hogy nemrég otthon voltunk egy hetet Veszprémben. Mivel ott nem mostam (soha többet nem követem el télviz idején ezt a baklövést!!!), hármunk egyheti mosatlanja jött velünk vissza a bőröndökben. Aztán következett Bogi szombati hányós akciója: egyrészt egy csomó ruhát összehányt (Tibor és a saját kollekciójából), másrészt mivel a móka reggel, az ágyban indult, annyi lett a nemrég cserélt ágyneműnek is. Mondanom sem kell, még az egyel előtte levő is a szennyestartóban várta (helyesebben mondva VÁRJA) a sorát, hiszen Vp.ben voltunk, és nem mostam...

Szóval a helyzet tragikus!!! A szennyestartóban kábé másfélszer olyan magasan áll a halom, mint amilyen magas a mosógép. Kifolyik a fürdőből a sok ruha! Kb. 5-6 adagnyi mosást lehetne most azonnal betenni, de ez ugye lehetetlenség, mert egyszerre kb. két adagnyit tudok szárogatni, és az is kb. három nap, mire megszárad (az erkélyen)! Jó esetben. Ha nem esik az eső. Közben pedig ugye folyamatosan termeljük tovább a mosatlant. (Csak zárójelben: mosható pelenkát már nem is merünk használni, amíg a szennyeskupac magassága - alacsonysága - el nem éri a szennyestartó tetejének szintjét...)

Hogy lehet kiszállni ebből a mókuskerékből???

Arra gondoltam, kéne valami mosószolgálatot keresni, aki elvinné, kimosná, és MEGSZÁRÍTANÁ a ruhákat. Jaj, de szép is lenne! Nem rendszeresen gondolnám ezt. De most mindenképp jól jönne egy ilyen segítség, mert ennek így egyszerűen sosem lesz vége, és tavasznál előbb nem fog leapadni a szennyeskupac a tűréshatárom alá. (A szárítógép egyrészt egy vagyon, másrészt nem fér el, harmadrészt nem környezetbarát, negyedrészt semmi de semmi szükségünk rá tavasztól őszig. Szóval ez nem jön szóba. Vagy talán ha a házban páran közösen vennénk egy gépet, az jó lenne. ? Merthogy a szomszédok is szenvednek a teregetéssel. Csak hát közös lónak meg gyakran túrós a háta... Á, nem tudom.) És még csak hárman vagyunk és termelünk szennyest...

És végezetül egy kis rejtvény: Mi látható a képen?

a) Sziszifusz és a kő
b) én és a szennyes

(kép innen)

Waldorf bazár

Szombat délután Indi invitálására bazárba készültünk a fóti waldorf iskolába.

Bogi a reggeli ébredés után soha nem látott flegmasággal és unottsággal konstatálta, hogy nálunk járt a Télapó. Aztán gyorsan kiderült a különös viselkedés oka: rosszul volt. Ezt követően végig hányta-fetrengte a délelőttöt (a két hete nyeldesett takony úgy döntött a gyomrában, hogy mégis kijön...), számomra eléggé úgy tűnt, hogy csak jövőre jutunk el a bazárba. De Tibor azt mondta, szerinte egy kis friss levegő Boginak is jót tenne. És milyen igaza lett! Délben sétáltak egy picit. Igaz, hogy Bogi közben is kidobta egyszer a taccsot (Tibor hátára :-), meg hulla sápadt és bágyadt volt. De az utcában már lekéretőzött Tibor hátáról, és sétált kicsit. Aztán hazaérve egészen kivirult: mosolygott, evett és ivott, szóval teljesen jól volt. Úgyhogy nyugodtan indultunk Fótra.

Én most voltam először waldorf bazárban, és egyúttal waldorf iskolában is. Szóval sok olyan dolgot láttam, amiről eddig csak hallottam-olvastam. Csodálatos táblarajzokat, euritmia ruhákat, waldorfos diákok füzeteit...

Az egész bazár nagyon hangulatos volt! Ahogy beléptem az ajtón, és megláttam a kézzel írt plakátokat, meg hogy a büfében fabatkával lehet fizetni, és mindeközben még rohangáltak körülöttem az isklások is, hát, szóval nekem teljesen cserkész-feelingem lett. :-) És ez olyan nagyon jó volt!!! És közben is olyan sokszor eszembe jutott ez: hogy az egész olyan, mintha egy cserkészrendezvényen lennénk :-)

Indivel megnéztük a Paradicsom-játékot, amit ha jól sejtem, szülők adtak elő. Nagyon jó volt!

A vásárban sok diák árult: "Csókolom! Ezeket itt mind mi készítetettük." :-) Tőlük is vásároltam. Két lány egy Frakkos című képregényt készített, abból vettem. És jaj, olyan szórakoztató volt olvasni! Mert anniyra benne van az ő kis kamasz lelkiviláguk! :-)

A büfében hihetetlen alacsony árakon lehetett finomságokat vásárolni. Az ezer forintért vásárolt fabatkáinkat alig bírtuk elkölteni, pedig farkas éhesek voltunk, mert nem is ebédeltünk :-o Voltak kenőkés szendicsek, sütik, saláták.

Találkoztunk jónéhány ismerőssel is.

A vásári rész bennem vegyes érzéseket keltett. Voltak olyan árusok-portékák, amiket én nemigen neveznék kézműves terméknek. De azért ez csak egy-két árus volt. A többség gyönyörű, kézi készítésű termékeket árult. Indi kötött állatkái és Krisztáék kerámiái a legmagasabb színvonalat képviselték, úgyhogy természetesen vásároltunk is tőlük :-) Krsizta gyönyörű mécseatartókat és szobrocskákat árult. És miközben gyönyörködtem az alkotásokban, kiderült, hogy csak a felét készítette a férje, a másik felét a nyolcéves(!!!) Luca!!!! Hihetetelen! Annyira szépséges volt minden, de tényleg! Természetesen egy Luca-mécsestartót vásároltunk :-)

Ezen kívül egy babát vettünk még a vásárban (Boginak), aki azóta a ritka "Baba" nevet kapta gazdájától :-) Szerelem volt ez a baba első látásra. Először én szerettem bele, aztán mikor Bogi meglátta, akkor ő is. Levette, és megölelte, beszélt hozzá :-) Aztán még megnézett 'egy pár' babát ott a pulton. Fú, nagyon drukkoltam, hogy emellett maradjon, és így lett :-)))

Este, mikor már indultunk haza, kezdődött kinn a szabadban egy koncert. A gyerekek léptek fel: énekeltek, zenéltek, euritmiáztak. De ezt már nem néztük végig, mert nagyon elfáradtunk.

Bár ez egy kisebbfajta bazár volt (legalábbis a gödöllőiek programját olvasva mindenképp), de még így sem tudtunk minden programon részt venni. Lemaradtunk a bábszínházról és az Eleven szülők koncertből is csak három taktust hallottunk.

Összességében tehát nagyon jól éreztük magunkat, vidám, tartalmas volt ez a szombat délután! Megint egy picivel többet tudunk a waldorfról. Mégegyszer köszönjük Indinek, hogy felcsigázott a dolog iránt.

Gondolatok karácsonyi ajándékozás, ajándékok kapcsán

Annyi gondolat kavarog bennem a karácsonyi ajándékozás kapcsán. Leírom őket, hátha előrébb jutok.

Kezdem egy ténnyel: mi karácsonyra tényleg csak jelképes, apróbb ajándékokkal készülünk, amit igyekszünk magunk (=én :-) készíteni.

A családból folyamatosan bombáznak minket a kérdéssel, hogy mit kérünk karácsonyra. Elsőre azt válaszoltam: kapjon Bogi ajándékot, és slussz. Mi annak is nagyon örülünk. Persze lennének ötleteim, lenne pár könyv, ami szóba jöhetne, vagy a konyhába 1-2 dolog. De nem szeretném, ha bárki is költségekbe verné magát. Amúgy sem, meg az előző bekezdés értelmében sem. És azt sem szeretném, ha az ajándék beszerzése nyűg lenne bárkinek is. Mert annak aztán tényleg nincs értelme.

Aztán ugye a következő kérdés: mit kérünk Boginak. Őszintén szólva minimális számú ötletem van erre is. Helyesebben mondva minimális olyan ötletem van, ami boltban megvásárolható. Egy csomó olyan ötlet van a fejemben viszont, aminek tudom, hogy nagyon örülne, de készítést igényelnek.

Egyetlen megvásárolható játékra volt ötletem eddig, egy gyönyörű fa vonatot néztem ki neki. Ízléses, szép darab, a vagonokba bele lehet pakolni, szét lehet őket kapcsolni. DE:

1. A bolt vidéken van és teljesen abszurd házhozszállítási költséggel dolgoznak.

2. És most ez nagyot nyom a latban nálam: Tegnap, míg mosogattam, Bogi szokás szerint mellettem molyolt a konyhában. Van egy szivacsa (ami igazából a habtapi nullájának a belseje, szóval nedveséget nem szív fel, de Bogi ezzel imád törölgetni, nem kell neki a nedvszívós példány :-) Szóval ott volt a kezében a szivacs, ami egyszercsak vonattá lett. Kb. negyed órán át zakatolt a pulton és a száradó edényeken. És nem csak elmélyülten tologatta ide-oda, ahogy általában a kisfiúk szokták a járműveket. Hanem nagyokat kacagott közben, harsányan kurjongatott, nagyon élvezte! Pár perccel később a csöpögtetőbe tettem egy műanyag fedőt. És a fedő abban a pillanatban egy "néni" lett :-o Innentől kezdve még nagyobbakat nevetett, és valami olyasmi volt a sztori, hogy a vonat minden kör végén odament a nénihez, és azt akarta, hogy engedje őt be.

Na, most akkor ezek után mit gondoljak??? Kell egyáltalán kész játék? Ha most kapna egy vonatot, lehet, hogy soha többet nem lenne a szivacsból (meg a kockából, meg az akármiből) vonat? Hát, az nagyon szomorú lenne.

Kérjünk akkor neki könyvet, CD-t?

És végezetül, de nem utolsó sorban: a csoda. A Mikulás kapcsán már szó volt erről. Karácsony nálam ugyanez a tészta - mitől lenne más? Szóval sztem gáz azt a dumát elsütni a rokonságnál, hogy "Nézd, mi van a fa alatt? Ide is hozott neked valamit az angyal!" Mert ezzel a csoda veszik el. A 24-e varázsa, amikor ugye valóban megtörténik a csoda, és egyszercsak ott lesz egy karácsonyfa, és hoz neki az angyal ajándékot, és a reakció tátott száj, és csillogó szemek, és minden egyéb... Szóval én nem szeretném, ha ezt az élményt utána folyamatosan tompítanánk azzal, hogy egy hétig akárhova megyünk, mindenhol tojna neki valamit az angyal a fa alá. Jaj.
Az volt a kompromisszumos javaslatom, mikor Tiborral erről beszélgettünk, hogy legyen az, hogy szimplán a rokonoktól kapja, amit máshol kap. Semmi mesemesemátka. Szerintem ez teljesen elfogadható lenne. Ez lenne a teljes keretmese: Az angyal EGYSZER jön egy évben, és akkor hoz ajándékot (lehet, hogy csak a gyerekeknek? És a felnőttek egymást ajándékozzák? Ezt a részletet még nem tudom. Igen, talán az lenne a legjobb, ha csak a gyerekeknek hozna, hiszen Bogi látni fogja azt is, mikor Tibor ajándékát készítem). De karácsonykor az emberek szeretik megajándékozni EGYMÁST. Ezért készítünk mi is ajándékot a rokonoknak. És lehet, hogy ők is készítenek/vesznek majd nekünk valamit, kapunk TŐLÜK valamit.

Szerintem ez így korrekt lenne. És azért kompromisszumos, mert olyanról is tudok, aki a csoda megőrzése érdekében azt kéri: SEMMIT ne vegyenek a rokonok a gyerekének karácsonyra. Teljesen megértem őt. De én ennyire nem szeretnék bekeményíteni :-)))

Ezt a dolgot egyébként még rágjuk Tiborral, mert nem minden ponton értünk egyet. Ha megszületett a mindkettőnk számára elfogadható keretmese, akkor tájékoztatjuk a kedves családot :-)

Hát, ilyen gondolatok kavarognak most bennem.

Ha valakinek van gondolata ezekkel kapcsolatban, örülnék, ha megosztaná. Hátha előrébb visz.

Bogi bilizik

Bogi teljesen szakszerűen használja a bilit :-o
Mikor én a wc-n ülök, jön ő is, ráül a bilire, ücsörög egy darabig, közben tép wc-papírt, szépen összehajtogatja, végezetül kitörli a popsiját(!), majd ha kedve tartja, kezet is mos.

Csak egy apró momentum marad ki a sorból :-) A nadrág és a pelus letolása. :-DDD

???

Na, akkor most csatlakozom Indi találós kérdéseihez :-) Bogi ritkán alkot sajátos szavakat - legalábbis az öcsém egyedi szókincsével anno füzeteket lehetett volna megtölteni :-D
De van egy szava, ami annyira édes, hogy elolvadok (elolvadunk Tiborral csendben), ahányszor kimondja.

JOFCSI

Na, mi az? :-)

Kívánósság

Azért én olyan elégedett (na, jó, büszke :-) vagyok, mikor vásárolunk Bogival és ő tejért, meg sajtért, meg joghurtért, meg gyümölcsért vinnyog.

Nem ám Túró Rudi, meg Kinder tojás, meg Kinder Pingui, meg gumimaci, meg ki tudja, mi!

Na, jó. Nincsenek illúzióim. Idővel biztosan lesz ez még máshogy is, és ő is fog még fognyűvő-gyerekhülyítő marhaságokért visítani. De sokszor nála sokkal kisebb gyerekek is ilyesmiket követelnek már a szüleiktől. Ő meg hírből sem ismeri ezeket. (Túró Rudit mondjuk kb. kétszer kóstolt)

Témához kapcsolódik egy jelenet, amit tegnap láttam. Muszáj leírnom. 4 év körüli kisfiú lép ki a kisbolt ajtaján, közben mondja a háta mögött álló anyukájának, hogy mit fog játszani a játszótéren. Anyuka utánaszól: "Nem kérsz semmit? Kinder tojást? Vagy mást?" :-o Az eszem megáll! Ilyen marhaságokra agitálni egy gyereket (aki a játszótérre sietne). De hát mit lehet egy ilyen kérdésre válaszolni - főleg gyerekfejjel?! Naná, hogy kért egy Kinder tojást :-(

Kép innen.

Második szülinap

Nagyon jól telt! :-) Tibor szabadságot vett ki, úgyhogy reggeli után elmentünk az állatkertbe, ami ott a helyszínen elég hülye ötletnek bizonyult... Szerintem az idei tél eddigi leghidegebb napja volt. Én borzalmasan fáztam. Ha már nagyon vacogtunk, mindig betértünk egy-egy tematikus házba. (Hozzánk hasonló elvetemülteknek elárulom, hogy az általunk teszteltek közül az akvárium bizonyult a legmelegebbnek :-)

Jövőre persze már az ünnepeltnek is nagyobb beleszólása lesz, hogy hova menjünk, de én asszem valami fedett-fűtött helyszín felé fogom őt agitálni. Pl. idén tök jó lett volna a Tropicarium is, ahol még nem is voltunk sosem.

Az állatkert egyébként szép volt, mint mindig. Sok az újdonság. Ráadásul - gondolom a kevés látogató miatt - az állatok kifejezetten odajöttek a közelünkbe :-o De még a tigris is! Biztos ingerszegény volt nekik a téli vacogós nap. Oroszlánt én még sosem láttam ilyen közelről, és még sosem láttam ilyen hatalmasnak és félelmetesnek. Pedig hányszor láttam már őket! Anno a veszprémi állatkert is oroszlánnal volt teli. Szerencsétlenek, a kétszer kettes ketrecekben... Jaj, de rossz volt. Hát, ott sosem tűntek rettenthetetlennek...

Nekem Pesten a kedvencem a pingvines-fókás rész. Most szenzációs volt az is, mert a vizük kristálytiszta volt, végig lehetett követni, ahogy úszkáltak.

Dél körül hátunk mögött hagytuk az állatkerti tömeget (= 2 fő nyugdíjas és egy fiatal pár. Komolyan! Összesen ennyi emberrel találkoztunk). Bogi bealudt a kocsiban, mi pedig beugrottunk egy henteshez sülteket venni ebédre.

a hazaérkezés totál szivás volt, mert Bogi felébredt (kb. fél órát aludt). Persze mi meg teljesen ki voltunk dőlve. De olyan szinten, hogy muszáj volt aludnunk. Bogi meg köztünk rohangált.

Estefelé megsütöttem a csokitortát (mi mást? Hiszen Annipanni is azt sütött Boribon szülinapjára). Nagyon finom lett: könnyű, habos, épphogy édes (az alkoholt természetesen kihagytam belőle). De színre egyáltalán nem olyan, mint a képen... El sem tudom képzelni, mitől lenne annyira sötét a külső hab.

Bogi úgy falta, mint aki kábé 3 napja nem evett egy falatot sem :-o De azt is mondhatnám, hogy úgy, mint egy jöfimaac (=röfimalac).

Az általunk készített ajándék nagy sikert aratott. Miután megkapta, legalább fél órán át főzött-sütött. Édes volt!

A tűzhely ötlete egyébként az Ikeától származik. Persze azért továbbfejlesztettük :-) Egy ilyen székecske, ilyen poháralátétek, ilyen gombok, és ilyen textil. Ennyi az egész - meg pár óra munka :-)

A jövőben tervezünk még rá sütőajtót, meg egy kis fiókot.

A nagy napon készült képek pedig megtekinthetők itt.

Sóhivatal

Előre bocsátom: puffogni fogok (megint :-), és védőnőről (megint). Igen, tudom, hogy van az országban kb. 10 kedves, aranyos, normális, szakmájához értő védőnő is, és az olvasók között is van néhány szerencsés, akinek ilyen védőnővel van dolga. Nekem sajnos nem. Engem úgy látszik, sosem ilyenekkel hoz össze a sors. Akinek uncsi már ez a téma a "tollamból", az ugorjon tovább nyugodtan.

Szóval ma délelőtt lementem a rendelőbe, hogy kiskönyvet kérjek magamnak. A hét elején el is sétáltunk arra Bogival, és megnéztem az ajtón a kiírást, hogy csütörtökönként 8-10-ig van terhestanácsadás (de hülye kifejezés ez!)

Bogi 9-ig aludt, de ahogy felkelt felöltöztettem, megreggeliztettem. Hipergyorsak voltunk, 9:18kor léptünk ki az ajtón, és úgy szedtem a lábam, ahogy tudtam. Szóval valamikor fél tíz körül már lenn is voltunk a rendelőben.

Hosszasan volt benn az előttünk levő kismama, időközben kiderült az is, hogy helyettesítés van, nem a mi védőnönk van benn.

Mikor végeztek, kijött a helyettes védőnő, és kérdezte, hogy vár-e még valaki oda. Mondtam, hogy én (csak mi voltunk), és hogy kiskönyvet szeretnék.

Bejelentkeztem? - kérdezte. Fogalmam sem volt, hogy be kéne jelentkezni, mondtam. Ki van írva az ajtóra - felelte. Mondtam, hogy ott ugyan nem volt semmi ilyesmi. Csak az időbeosztás. Elrohant megnézni, visszajött, közölte, hogy valóban nincs kiírva, úgy látszik, megint letépte valaki (mint később kiderül, a védőnőnek nagyon kellett sietnie. De azért arra volt ideje, hogy leelllenőrizze, ott van-e a bajáraton a fecni...).

Hányadik hétben vagyok? Voltam már vizsgálaton? Jöjjek vissza legközelebb, mert ő most már nem ér rá. Kiskönyvet kitölteni egy csomó idő. Mondtam, hogy nekem kiskönyv kell, mert jövő héten uh.ra kell mennem. És azt nem csinálják meg könyv nélkül? - kérdezte. Na, akkor már bekontrázott egy másik váróban ücsörgő anyuka is, hogy bizony egy csomó helyen nem csinálják meg kiskönyv nélkül, szóval az KELL. Aztán míg a védőnő bement az irodába egy pillanatra, mondta nekem ez a nő, hogy nehogy hagyjam ám magam lerázni! Főleg gyerekkel.

Na, visszajött, közölte, hogy 10 perce van, amit annyi idő alatt meg tud csinálni, annyi lesz. Oké.

Nagyvonalakban kitöltötte a dolgokat, persze közben végig morgott: mondta, hogy a felét sem tölti ki annak, amit ki kéne, és neki mennie kéne, megpróbált rácsörögni az illetőre, akihez sietett, de az nem vette fel, és ő olyan jó fej, hogy már háromnegyed nyolckor benn volt a rendelőben (bocs, de kit érdekel? Én meg fél tízkor voltam ott, ugyanúgy teljesen időben) kb. kétszer azt is elmondta, hogy egyébként igazam van, mert a fecnit tényleg letépte valaki az ajtóról (én meg azt is mondtam neki, hogy Bogival még nem ide jártam tanácsadásra, mert akkor még nem itt laktunk, szóval nem tudhattam, mi a szokás itt). Na, végzett a dologgal, és mikor már indultunk, még odavetette, hogy most jól kiszúrtam vele. Vagyis nem is vele, hanem azzal az anyukával, akihez ment volna, mert az az anyuka csak negyed órára ért volna rá, szóval már késő.

Menet közben nem nagyon mertem pattogni, mert basszus, kellett a könyv. De azért ezt már nem hagyhattam szó nélkül (meg már a kezemben volt a könyv, hehe), és mondtam neki, hogy nyilván tisztában van vele, hogy nem ezzel a szándékkal jöttem ma le. Hát, persze, oké. De akkor is kiszúrtam azzal a szegény anyukával - tette hozzá.

Hát, őszintén szólva cseppet sincs lelkiismeretfurdalásom. Mert még ha tíz óra előtt két perccel estem volna be. De nem. Arról meg nem is beszélve, hogy az egész kiskönyvet az ÉN elmondásaim alapján töltötte ki. Előző terhesség, utolsó menstruáció, stb. Hát, ennyi erővel én is kitölthettem volna, nem? Minek ehhez egy írnok???
Az egész helyzet megalázó volt, úgy csinált, mintha ő tenne szívességet.

(azt meg már csak zárójelben jegyzem meg, hogy azért elég érdekes helyzet, hogy nekem időpontot kell kérnem, ha le akarok menni a rendelőbe, de a védőnőnek nem kell bejelentkeznie, mikor hozzánk jön. Ő bármikor betoppanhat az otthonunkba. Na, mondjuk szerencsére nem sűrűn járt felénk.)

Ennek a nyavalyás kiskönyvnek a kiadása az egyetlen "hatalom", ami a védőnők kezében van. És úgy látszik (nem csak a saját tapasztalataim alapján mondom ezt!), rendesen ki is használják, hogy etéren rájuk van utalva a kismama...

Na, piff-puff. Ezt most le kellett írnom.

Ja, és most jut eszembe! Nem kaptam ajándék meglepicsomagot! Jól megbosszulta a "rosszaságom". Hahaha!

Annyit gondolkoztam

korábban, hogy hogy lehetne frappánsan bejelenteni a blogon.
A legjobb ötlet talán az volt, hogy azt írom: "új cimkével bővül a repertoár". De őszintén szólva, egyrészt ezt sem tartottam elég kreatívnak, másrészt nem sikerült még kitalálnom, pontosan mi is legyen az új cimke.

Ígyhát egyszerűen csak annyit írok: júniusban négytagúra bővül a családunk :-)))))

(Részletek - illetve előzmények - később)

Cipősdoboz akció

Még jó, hogy Eneh írt róla (bár a bejegyzés alapján szerintem ők valami nemzetközi akcióhoz csatlakoztak), mert én is már vagy egy hete ki akarom tenni a blogra, de mindig elfelejtem...

Szóval a Baptista Szeretetszolgálat idén is megrendezi a cipősdoboz akciót. Jó hír, hogy idén van egy csomó begyűjtő hely is, így kikerülhető a nem túl olcsó postai feladás. A leadási határidők viszont különbözőek, szóval figyelni kell!

A szeretetszolgálat munkatársaitól tudom, hogy a dobozokat sajnos kénytelenek átnézni az átadás előtt, így valóban praktikus úgy bevonni a csomagolópapírral, ahogy kérik: külön a doboz alját és tetejét.

Szóval, hajrá! Dobozoljunk!!! :-)

Ez itt a reklám helye!

Újabb Eric Carle könyvet adott ki a Pagony! Címe: A kelekótya kaméleon.

Nekünk két könyve van meg eddig (a hernyós és a pókos - utóbbi angolul). Nálam azt hiszem, elég magasan van a mérce, de ezek a könyvek kimerítik a tökéletes gyerekkönyv fogalmát! A történetek, a kedvességük, a művészi illusztrációk, és a rendkívül igényes kivitelezés.
Szóval vegyetek a gyerekeiteknek Eric Carlet! :-)

Itt egy magyar cikk a szerzőről, munkásságáról.