2010. december 16., csütörtök

Várakozás

Arról kezdtem postot írni, hogy milyen hülye dolgok történtek ma velem. De inkább mégsem erről fogok írni. Egyrészt mert nem akarom megint felhúzni magam, másrészt mert olyan ritkán jutok ide, akkor már inkább valami értelmesebbről írok.
Szóval bosszúság helyett pár mondat az adventünkről. Hogy legyen mit visszaolvasnunk 20 év múlva :-)
Mert csodaszép ez az avdent. Fantasztikus dolog ezt gyerekekkel megélni. Valamelyik nap gondoltam bele, hogy mekkora ajándék ez - mármint, hogy itt vannak és velük készülhetünk a karácsonyra. Mert kettesben mindez egész más lenne/volt.

Mostanság ilyesmik történnek nálunk:

Először is (hébe-hóba) esik a hó!

Hétköznap délutánonként begyújtjuk a sok-sok mécsest az ablakban és a szekrény tetején. Kicsit mindig lekapcsoljuk a villanyt is, és gyönyörködünk a gyertyafényben. Közben karácsonyi cd-k szólnak, vagy mi énekelgetünk valamit. Készülnek az ajándékok, és rendszeresen az a téma, hogy mi hogy van karácsony körül. Bogi nagyon jó kis kérdéseket tesz fel :-) pl: "Karácsonykor ott lesz a templomban Jézus?" "Sötétben is látnak minket az angyalok?" "Hogy látnak az angyalok? Nekik is távcsövük van, mint a Télapónak?" "Minden karácsonykor megszületik a kis Jézus?"
Esténként a kicsi csillagról olvasunk, aki az öreg betlehemi csillag barátja, és eljön a földre, hogy megtudja, hogy ünneplik a szentestét az emberek. Ez a könyv 24 történetből áll, minden napra egy.
Aztán a szekrényen gyűlnek a betlehem szereplői. Egy csodás fa betlehemünk van, amibe december elsejétől kezdve minden reggelre érkezik valaki. Bogi lelkesen keresi, hogy éppen ki jött, illetve találgatja, hogy honnan jönnek :-) Én teljesen odavagyok ezért a betlehemért. Egyrészt mert szerintem fantasztikus, hogy ez az adventi naptárunk, és nem egy csokinaptár. Olyan jó, hogy ennek kapcsán is mindig lehet egy pár mondatot beszélni a karácsonyról (mármint természetesen nem én osztom az észt ha kell, ha nem; hanem Bogi kérdez-mond valamit), vagy épp elénekelni egy dalt az újonnan érkezett állat/ember kapcsán. Szeretem nézni, ahogy szaporodnak a szereplők, és benépesül a polc. December elsején még olyan üresen kong magában az istálló, aztán 24-én már alig van hova pakolni :-) És az egész gyönyörű, igényes kézműves munka: öröm kézbe venni, nézegetni ezeket a fafigurákat. Épp a múltkor gondoltam rá, hogy remélem, sok-sok évig meg fog maradni ez a betlehem, és talán majd az unokáink is ezt fogják rakosgatni a gyerekeiknek adventkor :-) Szóval nálam ez a betlehem szerelem, na!

És akkor még vannak a vasárnapok. Azok is nagyon szépek (amíg Lenke bírja cérnával... hehe). Estefelé leülünk, meggyújtjuk, helyesebbben Bogi meggyújtja a gyertyákat a koszorún, Tibor gitározik, éneklünk, és eszünk valami finomságot: sült gesztenyét, sütit... Aztán vacsi után természetsen a gyertyák lekoppintása is Bogi kiváltságos feladata :-)

Hát, így telik az advent mifelénk. Tartalmas, színes, élettel teli :-)
(és persze nem minden gömbölyű: el vagyok úszva az ajándékokkal, kapkodok, izgulok, satöbbi. De ez tényleg mellékes most :-) A lényeg nem ez. Meg amúgy is: Tibor holnaptól szabin van, juhé!!!! Idén már nem is megy dolgozni. Ilyen se volt még! :-)

((ezt most csak magamnak emlékeztetőül, hátha lesz egy kis időm és kedvem írni az ünnepek alatt. szóval akkor ezekről írok majd: Pilis, másfél éves, ovi, kézműveskedések))

2010. december 2., csütörtök

miért?

miért van az, hogy amikor egy nyaralás (őszölés) után szó szerint folyik ki a szennyes a fürdőből, és képtelenség utolérni magunkat, akkor valaki elkezd vérezni, és mindent összeken, utána valaki talál egy csokipudingot, és mindent összeken, majd megint valaki lecsavarja egy liter tej kupakját, és ámulattal tanulmányozva kiönti szinte az egészet...
És nem egy-egy apróságról van ám szó, hanem hálózsákok, kanapéhuzatok, székpárnák és egyéb méretes lakástextílek összekenéséről...
a fürdőben már lépni nem lehet a szennyestől (mert ugye száradni továbbra is bazi lassan szárad a lakásban). szombaton meg családi szülinapi parti lesz...

2010. december 1., szerda

Csak úgy

Mert szeretem - őket is, meg ezt a számot is :-)
Nem is tudom, melyik a kedvencem. Most épp talán az utolsó verzió :-D
Bár ez se semmi :-)