Egyszer tavaly nyár elején Veszprémből utaztam Pestre vonattal. Akkortájt voltak azok nagy esőzések, víz alatt volt a fél ország, és a vonat nagyon sokat késett, úgy emlékszem, több mint három óra volt az út.
Egy kulacsnak szerettem volna tartót horgolni, és egész úton azzal bajlódtam. Sosem úgy sikerült, ahogy akartam, mindig visszabontottam. Másképp próbáltam, nem lett jó, visszabontottam. És ez csak az alja volt a toknak, tovább nem is jutottam, ezt bontogattam folyton-folyvást.
Mikor végre megérkeztünk Pestre, kb. ugyanott tartott a kulacstartó, mint 3 órával előtte - vagyis sehol. Egy utitársam roppant tréfásan megkérdezte, hogy ugye nem ebből élek. Megnyugtattam, hogy nem.
Múlt héten az utcán egy nő valamit kérdezni akart tőlem, de aztán észrevette, hogy telefonálok, ezért intett és továbbment. Ma találkoztam vele megint. Mondja, hogy ő akart a múltkor leszólítani, csak telefonáltam. Hirtelen nem is emlékeztem, de aztán beugrott. Azt mondja, csak azt akarta kérdezni, hol vettem Lenke sapiját. Mondom, hogy én készítettem. Teljes meglepődés az arcán. Nahát?! Ilyesmivel foglalkozom, ilyneket árulok? Mondom, nem. Csak hobbi. Nahát - mondta - árulnia kéne! Interneten, vagy valami ilyesmi. Két-, háromezer forint egy ilyen sapka. Meggazdagodhatna belőle!
:-)))
4 megjegyzés:
Büszke vagyok rád! :))
OK, nézzük az üzleti oldalat. Mennyi idő alatt horgolsz meg egy ilyen sapit? Tegyük fel 2 óra alatt megvan, ha rutinos vagy.
- 3000 Ft a sapka
- 750 Ft jó esetben az adó (EVA)
Marad 2250 Ft, az 1125 Ft-os órabér, és az anyagot, marketinget, egyebeket még nem is számoltuk. Ebből még TB meg még franc tuja mi minden. Azt hiszem, meg gazdagodni nem fogunk belőle :)
Tibu :)
Judit
Magyon szeretem azt a stílust amiben írsz..:-)
Vár rád nálam egy díj.
Megjegyzés küldése